A koreai harcművészetekről az első emlékek mintegy kétezer éves múltra tekintenek vissza. Az első formális harcművészeti csoportosulás azonban csak a 6.században hwa rang néven vált ismertté. Ennek a Silla-ból származó, arisztokratikus harci osztagnak a nevéhez fűződik Korea három királyságának Koguryonak, Pekchenek és Sillának egyesítése.

 

 

A hwa rang ?azaz a virágzó ifjúság- harcosait először Silla királya, Chin Hong álmodta meg 576-ban. Bár ez a királyság rendelkezett hadsereggel, Chin Hong meg volt győződve arról, hogy katonái nem rendelkeztek rendkívüli képességekkel és ezért nem tudták legyőzni Koguryo-t, Paekche-t, és a terjeszkedő Tang dinasztiát. Következésképpen, elhatározta, hogy fiatal és tehetséges, nemesi származással bíró férfiakból álló csapatot szervez össze, akik szerfelett lojálisak és alaposan kiképezhetőek minden hadviselési formában, és ez által képesek legyőzni az imént említett három dinasztiát.

 

A kiválasztott férfiak különböző harcművészeteket sajátítottak el és folytatták tanulmányaikat a buddhizmus, a Ki tudomány, és a művészetek terén. A hwa rang harcosok katonai kiképzésének programja alapján nagy hangsúlyt fektettek izomzatuk erősítésére, rögös, sziklás hegyeket másztak meg, és zavaros vizekben úsztak az év leghidegebb hónapjaiban. Ki lettek képezve a közelharc összes létező formájának használatára, amelynek kezdeti formáját Su Bak-nak hívták. Ezen kívül megtanulták a különböző fegyverek –kard, bot, dárda, íj és nyíl- kezelését is.

 

A legendák szerint a hwa rang-ok nevéhez fűződik a lábharc művészetének -a Su Bak Gi- kifejlesztése. A harc ezen új dimenziójának alapja az erőteljes hegyi távfutás edzések voltak. Ahogy a lábizomzatuk meglehetősen erőssé vált, a kézitusát kiegészítették kidolgozott lábtechnikákkal. Így a koreai harcművészetek kiindulópontjának a Su Bak Gi-t tartják.

 

 

Meglepő módon, a hwa rang hierarchia élén nők álltak. Nem egyetlen no, ahogy némely történész tévesen állítja, hanem több női vezető volt, akik Won Hwa, azaz „Eredeti Virág” néven voltak ismertek.

A hwa rang-okat, az alábbi, Wong Wang buddhista szerzetes által lefektetett etikai kódex vezérelte:

 

1. Szolgáld hűséggel a királyt!

2. Fogadj szót szüleidnek!

3. Tiszteld barátaidat!

4. Soha ne hátrálj meg a csatában!

5. Csak az igazságért ölj!

 

 

Su Bak az első olyan koreai harcművészet, amelynek létezését írásos anyagok tanúsítják, mindazonáltal eredete főképpen legendákon alapszik. Koreai történészek sokszor Tan’gun király uralkodásának idejére –3. századra- teszik a Su Bak születését, de nincs pontos történelmi adat róla, csupán 4. századi történelmi feljegyzések létezéséről tudunk. Az ősi Koguryo-ban elhelyezkedő Kak Je Tomb-ban található néhány festmény, amely két Su Bak stílust gyakorló embert ábrázol harc közben. Mindazonáltal meglehetősen nehéz megállapítani, hogy a sírköveken a halvány festmények valóban a Su Bak harci technikáit ábrázolják-e. A késői Három Királyság idején a Su Bak szétaprózódott és különböző harcművészeti iskolák jöttek létre.

 

 

A szétaprózódás időszakában, egy új koreai harcművészeti stílus jött létre, aminek a neve Yu Sul volt. Ez egy finomabb, birkózós stílus volt, amely történészek szerint hatással volt a japán Jujitsu kialakulására. A Yu Sul születésével két, egymástól nagy mértékben eltérő harcművészeti ágazat létezett a koreai félszigeten, a kemény, egyértelműen támadó technikákkal dolgozó Su Bak és a finomabb, manipulatív védekező technikákkal bíró Yu Sul.

 

 

A Su Bak-ból Tae Kyon lett. A Tae Kyon akkor jött létre, amikor az egyesült Koreában a harcművészetek gyors haldoklásnak indultak, hiszen a béke elérkeztével az egyének nagy része nem nagyon akart harcművészetet tanulni. A Yu Sul amilyen gyorsan létrejött, olyan gyorsan el is tűnt, a 7. század végére már nyoma sem volt létezésének. A Tae Kyon volt az egyetlen fennmaradó harci stílus, amely az ősi hwa rang-okhoz kapcsolódott.

A Yi dinasztia uralkodása alatt megnőtt a kulturális interakciók száma Kína, Japán és Korea között. Korlátozott módon harcművészeti ideológiák cseréje is megvalósult ebben az időszakban. Kínai kung fu és japán karate iskolák is működtek Koreában. A Tae Kyon, bár kétségtelenül némileg befolyásolva ezen stílusok által, továbbra is agresszív önvédelmi stílust képviselt, amely agresszív kéz- és lábtechnikákat foglalt magában. Bár az átlagos lakos nem gyakorolta ezt a stílust, a koreai hadsereg számára ennek elsajátítása alapvető elvárás volt.

Koreát, a 20. század küszöbén, Japán terjeszkedő-hódító tevékenysége sújtotta. A Yi dinasztia uralkodása –Korea felvilágosodásának kora- véget ért 1909-ben, amikor a Japán elfoglalta az országot, így a Tae Kyon terjedése, ill. fejlődése lezárult.

 

 

Koguryo i.e. 37 - i.sz. 668

Silla 668-935

Koryo 935-1392

Yi 1392-1909

Japán megszállás Koreában 1909-1945

Korea függetlensége 1945-

 

Korea, 1945-ben, a II. világháború végével lett független, amikor az Egyesült Államok és a szövetséges erők elhajtották Japánt a koreai félszigetről. A koreai polgárok megfogadták, hogy soha többet nem engedik, hogy egy másik ország uralkodjon felettük. Korea katonai szempontból erőteljes fejlődésnek indult és új harcművészeti ágazatok is megjelentek. Ezek a stílusok már nem csak lakossági szintű önvédelmi ágak voltak, hanem akár egész Korea védelmére szolgáltak. Ezen stílusok alapítói vegyítették az egyénileg külföldön tanult elemeket, illetve a japán katonaságban alkalmazottakat a Tae Kyon technikáival. Így jött létre a Hap Ki Do , a Tang Soo Do Moo Duk Kwan és a Tae Kwon Do

 

Ma ez a három ágazat határozza meg a koreai harcművészeteket. A Tang Soo Do és a Tae Kwon Do támadó és védekező technikái nagyon hasonlóak, főképpen a japán Karate állásain, ütésein és rúgásain alapulnak a történelmi Tae Kyon-nal vegyítve. A Hap Ki Do a Tae Kyon kéz- és lábtechnikáin, valamint a japán Daito-Ryu Aikijutsu dobás illetve izület feszítési technikáin alapul, inkább védekező stílus és máson van hangsúly, mint a másik kettőnél.